Örök helyszín - Sonkolyos

Vársonkolyos (Șuncuiuș) a Királyerdő-hegység egyik kedvelt helye, ahol barlangászok, sziklamászók, túrázók és kocaturisták is egyaránt találnak kedvükre valót. Legismertebb barlangjai a Nagy Magyar (Unguru Mare) és a Szelek (Pest. Vanturilor), előbbi nyitott a nagyközönség számára, vezetővel látogatható, utóbbi pedig csak előzetes egyeztetés alapján, szintén csak vezetővel, megfelelő felszereléssel tekinthető meg. Ezeken kívül számos barlang van még a környéken.

A túrázók számára is sok lehetőség adódik, pl. a Zichy-határ bejárása, Révi-körút, Izbandis-forrás, stb.

Minket idén a sziklák érdekeltek. Éppen megfelelő hétvégét választottunk, egy hétre a Let's do it Romania országos szemétszedési akció után. Tiszta volt a hely, igaz a megtöltött szemeteszsákok még elszállítatlanul álltak az út szélén, jelezvén, hogy a sonkolyosi gyerekek is ügyesek szemétszedésben. Pár éve nem voltunk itt mászni, azóta alakult a hely is. A sziklák és a Körös közötti málnarengeteget kivágták, szép zöld pázsit van a sziklák alatt, a budizás nyomait is eltűntették, információs tábla áll a falak előtt, jelezvén, hogy mászózóna. Éjjel világítás van, egyes falaknál akár éjjeli mászást is lehet űzni. Hétvégén a Zenovia-háznál állandó hegyimentő szolgálat van. 

Fotó: Hl. Zsuzsa

Ami még mindig probléma, az a budi. Létezik egy ilyen építmény, jól is szolgálná a célját, ha valaki időnként egy veder vízzel leöntené, hogy ne kapjon el a sárgaság, ha belépsz. De mivel ezt senki sem teszi meg, így már használhatatlan és mindenki jobbnak, higiénikusabbnak ítéli a plató ciheresét, a babonások leginkább, mert minden esély megvan, hogy szerencsésen szarba lépjél.

Sonkolyos nem egy sziklamászó paradicsom, de nem is ezért járunk oda, inkább csak nosztalgiából, itt sajátítottuk el az előlmászás fortélyait, itt építettünk először standot, itt van a sisakhasználat kötelezettségét példázó fal, stb. Szép számban vannak kiszegzett falak, mindenféle nehézségüek, régiek, újak. Szép számban vannak mászók is és olyanok is, akiket másztatnak. Szép vegyes társaság verődött össze szombaton a falak alatt, volt aki a 6-os falnál töltötte el a nap nagyrészét, volt olyan, aki a 10-es fal alatt egy estefelét. Sokan vagyunk, sokfélék.

Fotó: Hl. Zsuzsa

Fotó: Hl. Zsuzsa

A legpozitívabb dolog az egészben az volt, hogy teljesen hiányoztak a miccsező manelisták, sőt egész Sonkolyos csendes volt ilyen szempontból. És ez pont így volt jól.

u.i. A Google maps segítségével megtudtuk, hogy két Sonkolyos van Bihar megyében, egyik Belényes környékén (helységnévtábla szerint Soimi a neve), másik Barátka, Körösrév szomszédságában. Tehát, aki GPS segítségével akarja megtalálni Vársonkolyost, annak javasoljuk, hogy a Vadu Crisului mellettit válassza, mert ha nem Bihar-körútra kalauzolja a Návi. Neveket nem mondok, de voltak, akik megtették ezt a körutat. Elmondásaik szerint az sem egy csúnya vidék.

Jókai 55

Ez a neve a kolozsvári és tordai EKE által szervezett teljesítménytúrának, azon belül is az általunk lejárt útvonalénak. A túra felfűzi a Jókai Mór ("mint a magyar irodalom kimagasló alakja") által bejárt, és az Egy az Isten c. regényében is leírt helyeket: Szind, Székelykő, Torockó.

A teljesítménytúrán 4 útvonalon lehetett indulni: 55 km, 30 km (2 változatban), 10 km.

Mi természetesen az ötvenötösön indultunk, útvonalunk a következő volt: Silva-kemping - Mikesi-házak - Hordós-kút - Tordatúr - Szindi-kőfejtő - Római-források - Szind - Tordai-hasadék - Monasztéria-tető - Curmatura-nyereg - Aranyos-völgye - Várfalva - Székelykő - Torockó.

Reggel 7 óra 10 perckor indultunk el és este 7 előtt 10 perccel értünk be.

Z gang. Fotó: Bán Barna

Az indulás elég gyors tempóban kezdődött, ugyanebben a gyors tempóban meg is látogattuk a bükki faiskolát, habár ez nem is volt az útvonalon. Miután átrobogtunk rajta és a kerítésen is sebbel vagy sebmentesen átkeltünk, folytattuk utunkat a piros sáv jelzésen, mintha mi sem történt volna. Ott készült a legjobb fotó, Barni utólagos engedelmével ide beszúrom.

Fotó: Bán Barna

Ez után a kitérő után szép lassan mindenki felvette a tempóját és így szét is szakadt a társaság. Hárman kicsit lemaradtunk, de nekünk sem volt sétálós tempónk, az okostelefon GPS-e szerint 5 vagy néha 5 egész valamennyi volt a haladási sebességünk (km per h). Ennek köszönhetően nincsen sok fotónk, vagyis mi egyet sem készítettünk, mert V. gépe otthon maradt, rólunk készítettek, de kicsit időigényes megtalálni a nénit a 170 résztvevő között. 

Az elmaradásunknak voltak jó oldalai is, pl., hogy mi nem áztunk meg, mert mire Várfalvára értünk, az eső már elhaladt, csapatunkban csak 1 vízhólyag született, míg az előörsben tudom biztosan, hogy 1 embernek kettő is volt, valamivel civilizáltabban tudtunk járni a beérkezés után, mint ők:).

A szervezés nagyon jó volt, igaz ez már a 15. Jókai túra, meg is látszik a sokéves tapasztalat. Az ellenőrzési pontokban cukorkával és vízzel trektáltak, két helyszínen zsíroskenyér hagymával és tea várt, míg Torockón bográcsgulyás, bor és pálinka. Buszos szállítás a helyszínek között, azoknak akik feladták, és természetesen este hazaszállítás Torockóról. A haza itt Kolozsvár.

Az útvonal lényegében a piros sáv, alias "Mádzsisztrála", de ugyanakkor egy nagyon részletes leírás is volt a bélyeges füzetünkben, aminek elég sok helyen hasznát vettük. A bélyegek is, amiket az ellenőrzési pontokban kaptunk, nagyon pofás kis rajzok, az ellenőrzési pont helyszínéhez kapcsolódóan. Az is meg volt adva, hogy a különböző ellenőrzési pontok hányadik kilométernél vannak, illetve egyik ponttól a másikig mennyi szintet kell megtenni. A szintmegadásnak nem mindenhol értettük a logikáját, néhol stimmelt, néhol nem a saját logikánkkal, de hát mit tudunk mi, szerény geográfusok.

"Otan" vagyunk az utolsó ellenőrzési pontban. Fotó: Bán Barna

Az útvonalról nem sokszor tértünk le,  ha jól meggondolom, 4 ilyen hitetlentamáskodásunk volt, közülük leghitetlenebb a faiskolás letérés, a többi három szóra sem érdemes. 

A túrát természetesen Torockó kultuszhelyén, a Gondüzőben zártuk. Miután egy 1,9%-os sör mellett megvitattuk a nap eseményeit, ki-ki a szállására igyekezett, volt akinek ez Kolozsvárott volt, másnak az Ordas-kő alatt. Tudom, hogy azok, akiknek otthon zuhany és ágyban alvás volt a nap zárópontja, sajnálattal gondoltak Ránk, akik nedvestörlős macskamosakodást és sátorban alvást választottunk, de a Székelykő mögül felkelő szuperhold élménye csak a miénk:).(mint már említettem gép nem volt, kép nincs)