Szóval, két jopofa történet.
Első napon, amikor az állatokat tanuljuk (mert sok óra eltelik míg tudják). Vannak kis kártyák, azokat mutatom és mondjuk a nevét: kuuuutyaaaa, maaaacskaaaa, és így tovább. Ezidáig nekem kellett mondani, mert nem tudták egyiket sem magyarul. Előkerül a csirke képe, nekem már a nyelvem hegyén, hogy csiiiirke, amikor hárman is kiáltjál: piiiiiiiislen. Hát így maradtunk a pislen vagy pislenkénél. A csirke kiveszőben van.
A középiskolásokkal tanuljuk a köszönési formákat. Elérünk a csókolomhoz. Mit jelent? Mire az egyik lókötő: csókold meg a seggemet. Hát ennél már feladtam. Aztán egyszercsak, amikor magamhoz tértem a kacagásból, tisztáztuk azt is, h mit jelent. Az én lelkiismeretem tiszta.
