Egy kis szakmaiság

Egy dombvidéki 5000-es városka. A környék erdeje kb. II. Világháború utáni ültetvény, mégis, mégis tele van túraútvonalakkal, biciklisutakkal, igaz utóbbiak aszfaltozottak, aminek én nem vagyok nagy kedvelője, de ez most lényegtelen. Van egy 20 km-es panorámaút a város körül és még számos tematikus út. Mégcsak nincs is hej, de milyen nagy látnivaló, csak egy jót lehet járni, és mégis léteznek ilyen utak, hasnzálják őket, vigyázzák őket.

Bicikli- és sétaút részlet

azon a szakaszon, amit bejártam, ezt az ojektumot találtam

jelzés

Indulási pont, nagy információs táblával, térképtartóval

a térképtartóban térképpel, ami bárki rendelkezésére áll

Na végre, egy kis negatívum: nincsen térkép a térképtartóban. ejnye-bejnye

Pihenőhely

Szilveszteri túra

Immár kezd hagyománnyá válni a Kodiákok (a hegymászó társaságunk hivatalos és indián neve) között az évvégi túrázás. Eddig voltunk kétszer az Istenszékén, egyszer a Zászpáson és egyszer a Csukásban.

Az idei Istenszéke túra nem sokban különbözött a pár évvel ezelőttitől, ha jól meggondolom csak az útvonalban volt egy kis módosítás, idén a változatosság kedvéért a völgyúton mentünk és a gerincen jöttünk. De szinte pontosan ugyanannyit láttunk akkor is, mint most.

A szakirodalmi adatok szerint (Szilágyi Palkó Pál: Erdély legszebb túraútvonalai) a megtett útvonal hossza 19 km, szintkülönbég 891 m.

Dédabisztra központjából indul az út a Bisztra patakon felfelé. Ezen a völgyön kb. 7 km megtétele után elérünk egy fantomerdészházat, ahonnan indul a kék pöttty jobbra, a Hidas-patak völgyén felfelé. Mi ezt a 7 km-t kocaturista módban tettük meg, autóval. Parkolási lehetőség bőven van, fizetni sem kell azoknak, akik nem hátrálnak meg a pár kilométerrel lennébb felállított nyitott sorompó és DrumInterzisCirculatieiPublice tábla előtt.

Az út felfelé elég szuszogós, főleg a legvége, ahol, ugyancsak a szakirodalom szerint a lejtés 26,2%, de még mindig kevesebb, mintha a gerincen mennénk fel a páfrányosnál, ott ugyanis 33,9%. Két és fél óra alatt értünk fel az Istenszéke laposára. Ami jó volt, hogy egyre nagyobb volt a hómennyiség, ami rosszabb volt, hogy egyre nagyobb volt a köd is. Már senkit sem ért meglepetésként, hogy idén sem láttunk semmit a Székről. Remélem nem hiszik azt, hogy csak blöffölök, amikor elmondom, hogy mi van ott a szemünk előtt a ködben. A szakirodalom sem tudta meggyőzni őket, mert abban is a fotók ugyanolyan időben készültek, mint, amilyen most is volt.

További jelenségek: az Isteni víz-ként tisztelt forrás rég nem láthatott vizet, még két csapat ért fel, megettük a rántott húst és a csúcscsokit, lefelé egyeseknek kutyakalandjuk is volt, ketteseknek gázspréjük :D. De nem egyazon helyen tartozkódtak. És természetesen a túrát a helyi korcsomában zártuk. Teával.

Képekben mindez 

Ez az erdészház. Lent még ilyen idő volt:)
(egyik szeptemberben)

Hidas-patakon felfelé. Fotó: Prof. M.

A platón. Fotó: Prof. M.

Pózolj privelistyével. Fotó: Prof. M.

Bizonyíték arra, hogy a kilátás nem blöff