Időpont: 2012. augusztus 1-4.
Résztvevők: Farkas Ilona, Lészai István, Pál Ferenc, Lovász Piro
I. nap (Beszterce - Radnaborberek alias Valea Vinului - Curățel-nyereg)
Besztercéről indultunk volna reggel 7-kor, de a CéeFeR jóvoltából még szundíthattunk 1 órát, ugyanis Feri a vonattal érkezett, nem kis késéssel. Kb. 8 után sikerült elindulni. Leszögezett útvonal még nem volt, ezt a radnai örök caffebarban döntöttük el, a csak Romániában fogyasztható különös ízű kávé mellett. A terv az volt, hogy kicsit földrajzos jelleget adjunk a túrának, mert Feri különlegesebb helyeket is meg akart nézni. Amikor a bokáig süllyedő sárban és susnyásban meneteltünk felfelé, eléggé elrugaszkodott ötletnek tartottam, de azóta kiderült, nagyon is helyénvaló volt, mármint az ötlet.
 |
| Bor-patak. Foto: Lészai István |
Ribizlit (ez a kocsi) otthagytuk az Írók házánál, legnagyobb meglepetésünkre kedvesen fogadták az ötletet az éppen ott tartózkodó favágók (merthogy most az Írók Házának udvara és környéke rönklerakodó-felrakodó telep) és még pénzt sem fogadtak el a parkolásért, azt persze megjósolták nekünk, hogy hiába vágunk neki a völgynek, el fogunk tévedni.
Első célpontunk a Bénes-fő (Capul Beneșului, 1587 m) volt, ide Radnáról a kék pont vezet, lényegében rajta van azon a mellékgerincen, ami Radnáról az Ünő-kőre visz. Mi Radnaborberekről mentünk fel a mellékgerincre a Bor-patakon (V. Vinului), jelzetlen úton. A Bénes-fő alatt a térkép jelez egy forrást és egy menhelyet. Az előbbi használhatatlan volt, mert éppen előttünk ivott bele egy leleményes marha (szarvasmarha), utóbbi pedig már nem létezik. Így aztán a Curățelig forrás nem volt, csak ott lehet feltölteni a palackokat, a szárazság miatt, nagy türelemmel. Estére értünk a nyeregbe, ahol a Salvamont-ház is van, nem tudom, hogyha egyáltalán menhelyként lehetne-e használni, engem nem győzőtt meg és igaz, foglalt is volt, viszont a benne tartózkodók sem győztek meg hegyimentőségük felől. Sátrainkat felhúztuk kicsit odébb és kezdődhetett az esti műsör (Viața la stână/Élet az esztenán, TVRodnei).
 |
| Bénes-fő fele. Foto: Lészai István |
 |
| Curățel-menhely és hegyimentő ház. Foto: Lészai István |
 |
| A TVRodnei csak így fogható. Foto: Farkas Ilona |
II. nap ( Curățel-nyereg - Ünő-kő - Kis-Lála-tó)
Túránk legmegerőltetőbb napján 11-kor indultunk a nyeregből, felvánszorogtunk a következő nyeregig, onnan csomag nélkül az Ünőre, majd le az alatta lévő tóhoz. 5-kor már álltak a sátrak, mi meg még bejártuk egy kicsit az Ünőkő (P. Bila) cirkuszvölgyét. Érdemes lemenni a Nagy-Lála-tóhoz, igaz benne megmártózni nem lehet egy felemelő érzés, mert nagyon iszapos, viszont a két tavat összekötő, vízesést is kialakító patakban, már annál élvezetesebb lehet.
 |
| Reggeli műsor. Foto: Lészai István |
 |
| az Ünő-kő egyik lavinafolyosója. Foto: Lészai István |
 |
| az Ünő-kő. Foto: Lészai István |
 |
| Csoportkép. Foto: Canon |
 |
| Nagy-Lála-tó. Foto: Lészai István |
 |
| A két Lála közötti vízesés a gleccserlépcsőn. Foto: Lészai István |
Az aki járt már a Lálánál vagy egyáltalán hegyekben el tudja képzelni, hogy egy cirkuszvölgy aljában mennyi hely adatik meg sátorvérésre. Úgy esett, hogy azon az éjszakán, amelyen mi is ott aludtunk 5 sátor volt összesen felhúzva. Az is igaz, hogy létezik egy tábla, miszerint a tó környéke sátorozási helynek van kijelölve és az is igaz, hogy mi elég közel húztuk fel a sátrat ehhez a táblához és ebből talán azt is lehetett volna értelmezni, hogy a tábla 5 méteres körzetét nem szabad elhagyni a sátrakkal. Valahogy így értelmezhették azok a fiatalok, akik 3 méterre a mi sátrainktól húzták fel a sátrukat. Ez sehogy sem fért a fejembe, hogy miért kell zsúfolódni a hegyen is az idegenekkel vagy egyáltalán akárkivel. Végül nagyon rendesek voltunk és
lemondtunk a hangoskodásról és csemerkedésről.
III. nap (Kis-Lála-tó - főgerincen az Ember-tetőig - Korongyos-nyereg)
Ezen a napon sem siettük el az indulást, habár elég hosszú út állt előttünk. Gyönyörű kilátásunk volt a Radnai gerinceire, szép időnk. Valahol a Csisa környékén álltak össze felettünk a fellegek és eleredt az eső, később a villámok lecsapósakká alakultak és egyre közelebb csaptak le. Mire leértünk a Korongyos-nyeregbe, bugyira ázva, a villámlik-mennydörög le is húzódott a völgybe. Éppen még annyi volt a napsütéses órákból, hogy gúnyáinkat megszárítottuk, a fiúk lementek ennivalóért az esztenához és máris kezdődött az esti műsor ( Viața la stână/Élet az esztenán, Lumea cailor/Lovak világa, TVRodnei)
 |
| Főgerinc. Foto: Lészai István |
 |
| Ünő-kő, nyugatról. Foto: Lészai István |
 |
| Az ember nyomai.
Foto: Lészai István |
 |
| Eső után |
 |
| Esti műsor.
Foto: Lészai István |
IV. nap (Korongyos-nyereg - Korongyos-csúcs - Száka - Pap-hegy -
Radnaborberek alias Valea Vinului- Beszterce)
Utolsó nap korábban indultunk azzal a céllal, hogy a térképen bejelölt két barlangot felkutatjuk (Poarta lui Beneș/Benes kapu, Baia lui Schneider/Schneider barlang). A Benes kapuról megtudtuk, hogy már az 1970-es években beomlott és lényegében egy kőboltozat volt, arről viszont nem tudtunk meg semmit, hogy járat létezett-e. Mivel nem találtuk meg vagy nem ismertük fel ezt az omladékhalmot és figyelmünket teljesen elvette a mindenfelé feketéllő áfonya, így a Schneider barlangot már nem is kerestük.
Túránkat méltó módon egy-két jó hideg sörrel zártuk a radnaborbereki caffebarban, curájzene aláfestéssel.
 |
| A Korongyos alatt.
Foto: Lészai István |
 |
| Korongyos. Foto: Canon |
 |
| A radnai Domonkos-rendi kolostor romjai.
Foto: Lészai István |
Epilógus: A Radnai-havasokban kiterjedt legelőket alakítottak ki, anno, a borókás és a törpefenyők kivágásával. Ebből adódóan nagyon sok az esztena. A pásztorok azt mondják se medve, se farkas, víg az élet. Ma már nem az általuk összetákolt kalyibákban laknak, hanem régi lejben 300 milliós standard faházakban, amik narancssárgára vannak lepácolva, zöld vagy fekete kátrány tetővel, kis tornáccal. Azt mondják így kéri az EU, mert ez így tisztább. Igen, ebben az első évben az volt. Továbbá kötelező, hogy minden esztenához út vezessen, olyan minőségű, amin autóval is lehet közlekedni, mert az már nem állja, hogy szekéren jut le a tejtermék a piacra. Ezek után lehet saccolni meddig bírják a csupasz lejtők csuszamlás nélkül.
 |
| Foto: Lészai István |
 |
| Foto: Lészai István
|
A jelzéseket és információs táblákat tekintve a hegység ezen keleti része nagyon elhanyagolt. A jelzések még kivehetőek, de a legtöbb jelzőtáblán már csak rejtett írás van, vagy egyszerűen a tábla teljes egészében hiányzik. Egy sok projektes nemzeti parktól többre vártam. Pörerea mea.
