Megint barkács

Pénteken újból shoppingoltam a baumaxban és dedemanban. Most már két kedvenc boltom is van. Szombaton pedig polcokat szereltem a konyhába. Olcsók ezek is. 4 darab tartó, pár szeg és deszka. A tartóért és szegekért pénzt adtam, még 10 klézsei frankba sem kerültek, a deszkákat itt a ház körül túrkáltam, egy régi kerítés lebontott deszkái. Azt hiszem az újrahasznosítás elvét itt Klézsén követem a legjobban. Fűrész nem volt, de a deszka kicsit hosszabb a kelleténél, így egy szekercével vágtam el, hát az eredményt nem fogom megmutatni, nem éppen egyenesen történt a leválasztás. A legeslegvéglegesebb eredményt alább a képeken. Az én kezem munkája és lehet, hogy kicsit ferde, kicsit repedt, de az enyém (magyar narancs effektus).
A könyvespolcomat is berendeztem, így most már a szobám teljesen rendben van és jól érzem magam benne.

Vacakról meg annyit, hogy komoly programja van, ami egyenesen fordított a tyúkok kinnttartózkodási idejével: reggel kb. félkilenc-kilenctől el egészen este hétig meg van kötve. Két napig nyivákolt, a tegnap már jóval kevesebbet, ma már csak alig észrevehetően. Megszokta.

A ház körül rengeteg a madár. A fakopáncs kedvenc helye a kerítésünk. Sok napon át próbáltam lencsevégre kapni, és végül csak az ablakon át sikerült.

Itt két madár is van. Ez a legjobb kép:).

Konyharészlet. A síbot ajtózár szerepet játszik.

Az új polcok

A dolgozósarok és a belógó légyfogó.

Egypercesek

Nem tudom, hogyha az én történeteim a meghatározás szerint egypercesek vagy sem, de tetszik nekem ez a név, ezért használom. Igaz megnézhetném az egyperces meghatározását, de itt Klézsén a zappos internet kőkorszaki sebességen fut.

Szóval, két jopofa történet.

Első napon, amikor az állatokat tanuljuk (mert sok óra eltelik míg tudják). Vannak kis kártyák, azokat mutatom és mondjuk a nevét: kuuuutyaaaa, maaaacskaaaa, és így tovább. Ezidáig nekem kellett mondani, mert nem tudták egyiket sem magyarul. Előkerül a csirke képe, nekem már a nyelvem hegyén, hogy csiiiirke, amikor hárman is kiáltjál: piiiiiiiislen. Hát így maradtunk a pislen vagy pislenkénél. A csirke kiveszőben van.

A középiskolásokkal tanuljuk a köszönési formákat. Elérünk a csókolomhoz. Mit jelent? Mire az egyik lókötő: csókold meg a seggemet. Hát ennél már feladtam. Aztán egyszercsak, amikor magamhoz tértem a kacagásból, tisztáztuk azt is, h mit jelent. Az én lelkiismeretem tiszta.

A főben járó bűn

Nem a saját főben járó bűnömről akarok itt mesélni, olyan nekem nincs. Szerintem kutyáéknál főben járó bűn, hogyha valaki tyúkot lop. Maga a lopás szerintem nem tartozik a bűnök listájára, de a tyúklopás az más kategória. Az én Vacak kutyám eddig csak lopott. Lábtörlőt (ez volt a kedvence), seprűt, és úgy mindent, amit el tudott érni. Eddig nem is haragudtam érte, kapott a seggére a lábtörlővel, de ő ezt a törődés jelének vette, és alig várta, hogy visszategyem helyére a lábtörlőt, elhúzta újból, mert tudta, h utána megyek és addigis vele foglalkozom.
A tegnap viszont tyúkot lopott. Nem tudom hogy s mint, de a tegnap láttam valami undorító köpetet a járdán és ma megláttam a kutyámat tollakkal elborítva és a tyúk feje előtte. Hát nem volt egy szívmelengető látvány. Vettem a seprűt. A többit nem mondhatom el, nem bírja a "nyomdafestéket".
Azután következett a Piro-Vacak meccs. Megkötlek-elszabadulok. 2-0 Vacak javára. Valami drótfélém volt, azt ahogy elfordultam el is rágta. Másodszor feláldoztam a régi zelb kötelemet, erről már képet is készítettem, annyira büszke voltam az eredményre. Kicsit többet is tartott mint az első próbálkozás, csak éppen, hogy a bolhaűző övére kötöttem a kötelet és az műanyag, a sok húzástól kilazult s kihúzta a fejét.
És akkor jött a mentő ötlet, bezártam a vécébe. Azóta is ott nyivákol. Vérig van sértve.
Holnap láncra verem. Ő nem tudja, de jobb így neki, mintha valamelyik feldühődött szomszéd jönne rá fejszével. Rá, rá, de reám.
A gyilkolás nyomait eltűntettem. Egyesével szedtem össze a tollakat és mindent bedobtam a vécébe. Túl sok Poirot-t néztem, nem dobhatom a szemetesbe.

Szerintem mesterien van megkötve

Itt halottat tettet, gondolta úgy hatásosabb

Vacak próbálkozik. Sikerrel járt, a szégyentelen.

Néhány helyszín

Bemutatok néhány helyszínt, ahol ezidáig jártam.

Diószegi Magyar Ház

Külsőrekecsini Magyar Ház

Külsőrekecsin

Külsőrekecsini katolikus templom

Dumbravén

Dumbravéni magyar iskola

Bahánai magyar iskola

Bahánai katolikus templom

Szitási magyar iskola

Lujzikalagori magyar iskola

BarkácsBemutató

Ma elkészült a szekrényem. A Baumaxban árultak valami polcokat 25 frankért (itt valami miatt a lej helyett frankot használnak, persze inkább az idősebb generáció, de már elég sokszor hallottam; s amúgy maga a pénz az a pára), vettem kettőt és betakargattam. Így most már van szekrényem is.
A polcokat használatba helyeztem.
Most már a szobámban is van internet, egy antenna szolgáltatja ide a jelet, de persze a gyorsaságán nem tud javítani, sajnos.
A kutyámnak lett neve: Vacak. A gyerekek nevezték el, mert a régi helyszínen is így hívták a kutyát, én meg elfogadtam.

Felraktam az első adagot

A két polc. Én csavaroztam össze, szerszám: svájci bicska.

Bétakarva

Piro-féle szekrény.

címnélküli

Ma azon morfondíroztam, hogy miért nincsen ideje semmire a városi embernek, úgy, ahogy nekem sem volt Kolozsváron.
Ma végeztem egy számigálást. Falun, egyszerű életkörülmények között minden sokkal hosszasabb. A városi ember életét egy csomó berendezés, gép, szolgáltatás, stb. megkönnyíti, idejét megspórolja.
Bemutatok néhány példát:
mosogatás: vizet kell húzni, be kell hozni, meg kell melegíteni, elő kell készíteni a tálakat, szelektálni a mosatlant, felvegyíteni a vizet, ha ellőtted a mosógatószer adagot és túl habos lett a mosógatóvíz, akkor a tisztálóvizet kétszer is ki kell cserélni, ha sok a mosatlan még melegíteni és feltölteni meleg vízzel, a végén kiönteni a vizet, hátra, hogy ne éppen a kút mellé. A mai adag mosogatnivalót otthon 5 perc alatt elmosogattam volna. Itt felvett 30 percet.
fűtés: otthon egy gombnyomás; itt: favágás, tűzgyújtó vágás, megrakás, és folyamatos tűzrakás.
a mosakodást itt nem részletezném, de kész ceremónia.
és még folytathatnám.

és mégis jut idő tanítani, főzni, sőt, olvasni, ami Kolozsváron ritkán fordult elő.
s akkor tényleg nem értem, miért nincs ideje a városi embernek.

Új szavak

cinka- lány; cseszkavin - törkölypálinka; megrikoltani - megkiáltani (pl. ha beméssz valakinek az udvarába, azt megrikoltod, nem méssz be a házba csak úgy magadtól); feteke - fekete; ruzsinka (rozinka) - rózsaszín.

A csinkavin-t ma tanultam, de úton hazafelé elfelejtettem, tehát nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jól jegyeztem meg, a vége "vin" az biztos. És azért tanultam meg, mert ma megkínáltak törkölypálinkával. Akkor főzték, ott a háznál. Mézzel kicsit megédesítették, s iszogattuk:). Kaptam haza is egy kis üvegbe, melléje adtak egy punga babot és egy punga diót es. Fel lettem pakolva. Azt már megtanultam, hogyha valamit ajánlanak, azt el kell fogadni. Én rendes ember módjára nem utasítok vissza semmit.

Most már tudok nagy tüzet rakni, mert ma hoztak fát is. Ez a rend még száraz, aztán majd érkezik a nyers. Mégsem kell szégyenkeznem a tűzgyújtási tapasztalatommal, mert ma is füstölt a kályha, de veszettül, és ma nem én raktam a tüzet, hanem ahhoz egy jobban értő ember. De ez es megoldódott, meghosszabítottuk a kakast (értsd, egyszerűbb kémény) egy kályhacsővel, s most jobban húz. Egyelőre. Tehát büszkén jelentem, hogy jó meleg van a szobámban.

A polcaim is elkészültek, de csak akkor mutatom be őket, ha már megpakoltam. Hamarosan.

Lopni is tudni kell

A mai nap egészen jó volt. Vidáman telt, nem is volt annyira hideg, kedvem is volt mindenhez, úgy érztem ma a gyerekek is fogékonyabbak. Kézimunkáltunk, közben énekeltünk, egészen családi hangulat lett. Időközben egyiket megharapta a szomszéd kutyája, de itt ebből nem csinálnak nagy felhajtást.

Este betömték a lyukat a kályhán, így elméletileg lehet tüzet rakni benne. Javasolták is az illetékesek (név nem fontos), hogy tegyek tüzet, ne fagyoskodjak. Csak holnap lesz fám, de hát a tulajnak szépen fel van rakosgatva a fal mellett, vegyek onnan, aztán visszarakjuk az enyémből, ha majd lesz. Dictum factum. Megvártam míg sötét lett, igaz telehold van, de legalább az est leple alatt tevékenykedtem. Két öllel is bevittem a felhasogatott fából. Volt egy kis vékony lécem, az jó volt tűzgyújtónak, nagyon jól begyúlt. Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen jól meg tudom gyújtani a tüzet. Most már azt mondom, hogy az az igazán jó tűzrakó, aki meg is tudja tartani a tüzet. Mert hát a fa az sírt belé, olyan nyers, s miután leégett a száraz úgy elkezdett füstölni, hogy a házban semmit sem lehett látni. Leöntöttem vízzel. Már egy félórája szellőztetek, behúzódtam a raktár-gardrób-internetessarok szobába. Ezek után teljesen hiába ment egész délután a villanykalorifer, a nagy szellőztetés kiviszi a meleget.

Időközben eszembe jutott, hogy a fészerben is van fa, most már tudom, hogy az a száraz.

Búcsú

Vasárnap búcsú volt Klézsén. Elmentem én is misére. Érdekes volt egy román római-katolikus misén részt venni. Búcsú idején sokan vannak a templomban, ilyenkor "zarándokok" is érkeznek, akik lényegében a szomszédfalu vagy a környék népei. Érdekes szokás alakult ki. Mise után minden háznál nagy vendégfogadás van és a búcsút követő héten azzal büszkélkednek az emberek, hogy kinél hány vendég volt. Persze az a nyerő, aki nagyobb számot tud mondani. Mindenhol geluska van, azaz töltöttkáposzta. A rízs és a hús mellé tesznek bele hagymát, murkot, paprikát, petrezselymet. Ma én is ettem belőle.
A klézsei templomot Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték. Róla szólt a mise is. Ahhoz képest, eléggé megkapó volt (hogy mihez képest, azt mindenki döntse el maga). Kórus énekelt végig a mise alatt. Én a fal és a gyóntatófülke között kaptam helyet, így aztán azt is végignézhettem, hogy ki megy gyónni, meg, hogy mennyi időre van szüksége egy-egy embernek, hogy rávegye magát arra, hogy bemenjen a fülkébe. A templom egyszerű, helyenként grészia és fajánc diszíti, persze a termopány ablak is elengedhetetlen, itt a jólétet tükrözi.

(Mondjuk a klézsei elbújhat a Lujzikalagor-i templom mellett, ami teljesen új, egy ma is élő ikonfestő festett ki, ilyen Őrtorony típusú szentképekkel van ékesítve. Tévedés ne essék nincsenek oroszlánok, hanem az alakok megjelenésére kell gondolni. Olyan újkeletű. Valószínű én nem értek a jelenkori ikonfestés trendjeihez. Ugyancsak ebben a templomban a gyóntatószékek fölött piro és zöld lámpácskák jelzik, hogy az foglalt vagy sem. Hát ettől szinte hátast vágtam. A földön természetesen grészija)

Amúgy beköszöntött az esős, hideg ősz. Vet fel az isten hidege. Eszembe jutott egy verssor: "valami nagy, nagy tüzet kéne rakni", utána meg egyből ez: de miből, édesapám? Szóval elszórakoztatom itt magam. Se fánk, se fánk, itt most mind a kettőt a tüzifára kell érteni, mert egy forgácsnyi fám sincsen. Van egy villanykaloriferem, az a szobát kimelegíti, hogyha be van dugva. Ha lezárom pillanatok alatt kihűl a szoba, annyira jó a szigetelése.
az este barkácsolós kedvemben voltam. Moldvában nagyon ötletesnek kell lenni, főleg, hogyha nincsen polc, szekrény, semmi, ahova ki lehetne pakolni a ruhákat. Íme néhány echte  homemade megoldások:

Válfatartó1

Válfatartó2

Függőnytartó

Függőnytartó közelebbről.

  

Polcrendszer különálló darabokból. Még nem annyira stabilak, mert csak rövid szegem volt, de veszek vinkliket és akkor nagyon jól fognak állni. 

Misére menet

Miséről jövet

A lujzikalagori templom (csak ennyi fért be)

...valami királylányos

Ki ezzel, ki azzal jár, végülis mindkettő fekete.

A kapuból felfelé

A kapuból lefelé

Dombvidék

Miután már két hete kínozunk egy éneket, megkérdeztem egyik elsőst, hogy tud-e valamilyen magyar éneket még, mert ő már elég jól beszél magyarul, gondoltam valami ráragadt régebbről. Mondja, hogy ő tud, valami királylányost. Királylányoooost?? Hát én azt nem tudom, hogy van, tanítsd meg nekem. Mire a kicsi gondolkozik egy sort, s elkezdi: Ááálmodj királylány...:))))))

Első képek Moldvából

Ma csángó zakuszkát vacsoráztam. Kaptam. És mellé még kaptam bort is, meg ízet is, csak úgy, mert éppen a pincében beszélgettünk és ott voltak a polcon. Itt így működnek a dolgok.
A kicsiktől is kapok egyet s mást, pl. egy mini lila írószert, meg egy pillangó alakú gyöngyöt, máskor virágot.
Gyűjtöttem néhány új szót: hol lakik csángó megfelelője, hol ül (unde stă), Olaszország - Itálije; mámá, tátá, apó, mámó; otthon van - hon van; megyen - menen, és nincsen teljes hasonulás a ragoknál, tehát buszval, regvel; az igen minden esteben há, és nagyon szeretik használni a bre-t: mit csinálsz,bré? Köszönni, azt nagyon szépen tudnak. Ha egészséget köszönsz valakinek, akkor eképpen válaszol: Hallgassa meg az Úristen (vagy a Mária), ez nekem nagyon tetszik. Koccintáskor is szépeket mondanak, csak még nem sikerült megjegyeznem, még nem koccintottam eleget.
Sikerült szereznem egy fényképezőgépet, kicsit régi, kicsit elnyűtt, de az enyém, legalábbis amíg itt vagyok. Nikon Coolpix 3100,3X-os optikai zoom :D, s a többi nem látszik, mert eltakarja a szigetelő szalag.  Szalagból kétféle is van a gépen. Szürke szigetelőszalag tartja az elemeket, átlátszó ragasztószalag pedig a kártyát. A kártya akkora, mint a fél tenyerem és 128 megás. Viszont kaptam kölcsön egy letöltő kábelt, s így a kártyaprobléma meg van oldva. Jut eszembe az akuk is kölcsönben vannak. Íme a mai nap termése:

A klézsei osztályterem

A klézsei osztályterem könyvtára és a többi

Tisztissák a babot

A tyúkszeri osztályterem

Az új szobám (részlet)

Konyha (részlet)

Konyha (részlet)

Folyosó

A tyúkszeri magyar iskola

Az egerésző, nevenincs kutyám

Szarvasbőgés 2011

Mesterháza fölött voltunk, a mezőn. Gyönyörű hely, tele nyári házakkal, amit a parasztok építenek a saját kaszálójukra és benne laknak szénacsinálás idején. Nagyon édes kicsi házak, bennük tűzhely, priccs, polcok.
A bőgés nem maradt el. Este 8-tól reggel 8-ig hallgattuk a szerenádot. Hihetetlen volt, legalább 9 szarvas bőgőtt. Janihoz olyan közel kerültünk, hogy lámpáinkkal a szemébe világítottunk, csak sajnos ennél többet nem láttunk belőle. Gyorsan el is illant. Reggel is csak hangok, szarvast nem láttunk. Hazafele vizeséses, szűk, sziklás völgyön jöttünk le (természetesen nem így terveztük), szerencsére alig volt víz benne. Az  úton lefele eszembe jutott, hogy valahol olvastam egyik szólásunk túrázásra átírt változatát: Járt utat a járatlanért mindig hagyj el. Azt hiszem a 2011-es évemre nagyon is jellemző ez az antiszólás.

Íme néhány kép. Nem én készítettem, hanem Loló.

Ezeket pedig Lonci:

Ezt meg én: