egy ideig Moldva. Nem tudom, hogy jó vagy rossz, már nem vagyok biztos abban, hogy jól döntöttem. Egy biztos, minden napra kijut élményekből és kalandokból.
Megkezdődött az oktatás. Én iskolán kívüli tevékenységet tartok, azaz magyarul tanítom a gyerekeket. Óvodástól középiskolásig, minden korosztályt. A kicsikkel nem értjük egymást, de azért jól elvagyunk, ők mondják románul, én mondom magyarul, mutogatok is hozzá, és valahogy összejön. Már néhány éneket is motyognak.
A nagyobbacskák értenek engem, de románul válaszolnak. A legnagyobbak értenek is, beszélnek is magyarul, vagy inkább csángósan.
Néhány csángó szó, ami így hirtelen eszembe jut: puj - kukorica, mesin - autó, változzam meg - öltözzem át, bab, pesztája -fuszulyka, aszalódik - szárad, öt s fél - fél hat. Az időnél (és nemcsak) a románból fordítanak: köszönömre a válasz kevéssé vagy kevés. Persze ezek a klézsei változatok. Pl. Klézsén az egér az egér, de máshol féreg, mint Székelyföldön, viszont a patkány az gulán.
Kicsit más az itteni élet, szegényebb, igénytelenebb, egyszerűbb.
Eddigi trófeáim 1 egér és 1 bolha, kicsit le vagyok maradva egyes kollégáim mögött, elég kevés ez moldvai viszonylatban.
Már egy kutyám is van, szegénynek nincs neve, egerésző. Nem ugat senkit, de legalább elijjeszti a háztól az egereket és patkányokat.
Ezidáig sokáig eszembe jutott, hogy miért nem születtem nyugatabbra, mondjuk Svájcban. A tegnap óta viszont hálát adok az égnek, hogy erdélyi magyarnak születtem.