A bőgés nem maradt el. Este 8-tól reggel 8-ig hallgattuk a szerenádot. Hihetetlen volt, legalább 9 szarvas bőgőtt. Janihoz olyan közel kerültünk, hogy lámpáinkkal a szemébe világítottunk, csak sajnos ennél többet nem láttunk belőle. Gyorsan el is illant. Reggel is csak hangok, szarvast nem láttunk. Hazafele vizeséses, szűk, sziklás völgyön jöttünk le (természetesen nem így terveztük), szerencsére alig volt víz benne. Az úton lefele eszembe jutott, hogy valahol olvastam egyik szólásunk túrázásra átírt változatát: Járt utat a járatlanért mindig hagyj el. Azt hiszem a 2011-es évemre nagyon is jellemző ez az antiszólás.
Íme néhány kép. Nem én készítettem, hanem Loló.
Ezeket pedig Lonci:
Ezt meg én:
