A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelemen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kelemen. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 7., szombat

Szilveszteri túra

Immár kezd hagyománnyá válni a Kodiákok (a hegymászó társaságunk hivatalos és indián neve) között az évvégi túrázás. Eddig voltunk kétszer az Istenszékén, egyszer a Zászpáson és egyszer a Csukásban.
Az idei Istenszéke túra nem sokban különbözött a pár évvel ezelőttitől, ha jól meggondolom csak az útvonalban volt egy kis módosítás, idén a változatosság kedvéért a völgyúton mentünk és a gerincen jöttünk. De szinte pontosan ugyanannyit láttunk akkor is, mint most.
A szakirodalmi adatok szerint (Szilágyi Palkó Pál: Erdély legszebb túraútvonalai) a megtett útvonal hossza 19 km, szintkülönbég 891 m.
Dédabisztra központjából indul az út a Bisztra patakon felfelé. Ezen a völgyön kb. 7 km megtétele után elérünk egy fantomerdészházat, ahonnan indul a kék pöttty jobbra, a Hidas-patak völgyén felfelé. Mi ezt a 7 km-t kocaturista módban tettük meg, autóval. Parkolási lehetőség bőven van, fizetni sem kell azoknak, akik nem hátrálnak meg a pár kilométerrel lennébb felállított nyitott sorompó és DrumInterzisCirculatieiPublice tábla előtt.
Az út felfelé elég szuszogós, főleg a legvége, ahol, ugyancsak a szakirodalom szerint a lejtés 26,2%, de még mindig kevesebb, mintha a gerincen mennénk fel a páfrányosnál, ott ugyanis 33,9%. Két és fél óra alatt értünk fel az Istenszéke laposára. Ami jó volt, hogy egyre nagyobb volt a hómennyiség, ami rosszabb volt, hogy egyre nagyobb volt a köd is. Már senkit sem ért meglepetésként, hogy idén sem láttunk semmit a Székről. Remélem nem hiszik azt, hogy csak blöffölök, amikor elmondom, hogy mi van ott a szemünk előtt a ködben. A szakirodalom sem tudta meggyőzni őket, mert abban is a fotók ugyanolyan időben készültek, mint, amilyen most is volt.
További jelenségek: az Isteni víz-ként tisztelt forrás rég nem láthatott vizet, még két csapat ért fel, megettük a rántott húst és a csúcscsokit, lefelé egyeseknek kutyakalandjuk is volt, ketteseknek gázspréjük :D. De nem egyazon helyen tartozkódtak. És természetesen a túrát a helyi korcsomában zártuk. Teával.

Képekben mindez 
Ez az erdészház. Lent még ilyen idő volt:)
(egyik szeptemberben)

Hidas-patakon felfelé. Fotó: Prof. M.

A platón. Fotó: Prof. M.

Pózolj privelistyével. Fotó: Prof. M.

Bizonyíték arra, hogy a kilátás nem blöff

2011. október 3., hétfő

Szarvasbőgés 2011

Mesterháza fölött voltunk, a mezőn. Gyönyörű hely, tele nyári házakkal, amit a parasztok építenek a saját kaszálójukra és benne laknak szénacsinálás idején. Nagyon édes kicsi házak, bennük tűzhely, priccs, polcok.
A bőgés nem maradt el. Este 8-tól reggel 8-ig hallgattuk a szerenádot. Hihetetlen volt, legalább 9 szarvas bőgőtt. Janihoz olyan közel kerültünk, hogy lámpáinkkal a szemébe világítottunk, csak sajnos ennél többet nem láttunk belőle. Gyorsan el is illant. Reggel is csak hangok, szarvast nem láttunk. Hazafele vizeséses, szűk, sziklás völgyön jöttünk le (természetesen nem így terveztük), szerencsére alig volt víz benne. Az  úton lefele eszembe jutott, hogy valahol olvastam egyik szólásunk túrázásra átírt változatát: Járt utat a járatlanért mindig hagyj el. Azt hiszem a 2011-es évemre nagyon is jellemző ez az antiszólás.

Íme néhány kép. Nem én készítettem, hanem Loló.




Ezeket pedig Lonci:



Ezt meg én: