A mai nap egészen jó volt. Vidáman telt, nem is volt annyira hideg, kedvem is volt mindenhez, úgy érztem ma a gyerekek is fogékonyabbak. Kézimunkáltunk, közben énekeltünk, egészen családi hangulat lett. Időközben egyiket megharapta a szomszéd kutyája, de itt ebből nem csinálnak nagy felhajtást.
Este betömték a lyukat a kályhán, így elméletileg lehet tüzet rakni benne. Javasolták is az illetékesek (név nem fontos), hogy tegyek tüzet, ne fagyoskodjak. Csak holnap lesz fám, de hát a tulajnak szépen fel van rakosgatva a fal mellett, vegyek onnan, aztán visszarakjuk az enyémből, ha majd lesz. Dictum factum. Megvártam míg sötét lett, igaz telehold van, de legalább az est leple alatt tevékenykedtem. Két öllel is bevittem a felhasogatott fából. Volt egy kis vékony lécem, az jó volt tűzgyújtónak, nagyon jól begyúlt. Igazán büszke voltam magamra, hogy ilyen jól meg tudom gyújtani a tüzet. Most már azt mondom, hogy az az igazán jó tűzrakó, aki meg is tudja tartani a tüzet. Mert hát a fa az sírt belé, olyan nyers, s miután leégett a száraz úgy elkezdett füstölni, hogy a házban semmit sem lehett látni. Leöntöttem vízzel. Már egy félórája szellőztetek, behúzódtam a raktár-gardrób-internetessarok szobába. Ezek után teljesen hiába ment egész délután a villanykalorifer, a nagy szellőztetés kiviszi a meleget.
Időközben eszembe jutott, hogy a fészerben is van fa, most már tudom, hogy az a száraz.
csak ügyelj nehogy lecsukasd magad idegenben... :)
VálaszTörlés