Időpont: 2013. augusztus 09 - 13.
Túratársak: P. Feri, M. Arnold, L. Hunor
Képek: L. Hunor
Így ebben a változatában még sosem tettem meg ezt az útvonalat, mindig csak szakaszokban. Akkor valahogy sokkal közelebbnek tűntek a csúcsok, mintha azóta megnőtt volna a távolság a Kelemenben. Arra még emlékeztem, hogy a Rekettyés írtó messzire van a Zebráktól, ugyanis órákon át látod magad előtt és mégsem közeledik. Ugyanez az érzésünk támadt a Kisbesztercés és az Istenszéke esetében is, láttad, ott volt, de mintha lábakelt volna és vigyorogva távolódott.
 |
| Háttérben a Rekettyés |
Négyen négy helyről érkeztünk a Kelemen alá, pénteken. Gödemesterháza (Stanceni) volt a találkozóhely, az örökös Magazin Satesc előtt, ami, nagyobb falu lévén az Universala nevet viselhette. Itt a sörök fordított sorrendben drágultak, ha matematikus lennék, biztosan megtalálnám a megfelelő szót erre a jelenségre, szóval a Tuborg volt a legolcsóbb (2 lej 10 bani) a Hargita a legdrágább (2 lej 40 bani). Miután a kötelező "jóhogyittvagyunk" sörözés megvolt, a Zebrák völgyén indultunk el, hogy megfelelő sátorhelyet találjunk. A Zebrákról azt kell tudni, hogy nem a Zebra többesszáma, hanem koldulni lengyel változata. S ezt onnan tudom, hogy beírtam a google-ba és legnagyobb meglepetésemre talált ilyen szót, szláv eredetű (ezt már eddig is sejtettem). Így ha arra jártok, akkor a Zebrákat ne próbáljátok románra lefordítani (Zebrelor), mert valószínű senki sem fogja tudni, hogy hol van az a bizonyos völgy. Megtörtént eset.
A völgyön felfelé a házak után, az út baloldalán forrás található, finom a vize. Amúgy a következő forrás eléggé eldugott helyen lesz, így aztán, ha arra nem bukkan rá az ember, akkor a felső esztenákig nem lesz megbízható vízforrás, az kb. fél napi járás. Mi szerencsések voltunk és rábukkantunk a második forrásra, ugyanis a közelében táboroztunk le.
 |
| Első kép |
A szombati napunk azzal telt, hogy mentünk fel a hegyre, egész áldott nap. Pedig a Zebrák völgye a legrövidebb útvonal a főgerincre. Igaz nem siettük el sem az indulást, sem a felfele menetelt. A kék jelzés, ami a völgyön megy a Zebrák völgyfőnél a sárga sávval találkozik, innen azt kell követni. Elég jól ki van festve, viszont, amíg az erdőhatárt el nem hagyjuk az útszakasz ronda. Nagyjából egy földutat követ, ami száraz időben nagyon poros, és az út két oldalán meg juhok által kitaposott számtalan ösvény, kivágott gallyak, szemét és természetesen esztenák.
A Rekettyés alatt táboroztunk le, habár a Negoj-nyeregig szerettünk volna eljutni. Ezekért a felhőkért.
A rekettyési tábornak voltak más szépségei is, pl. nem kellett fejlámpát használni, mert a táborhelyet bevilágította az öt neoncsőből összeállított kereszt fénye. Dominus vobiscum. Vagy gazdagíthattuk általános műveltségünket olyan román zenei remekekkel, amelyeket eddig nem ismertünk.
A vasárnapi laitmotívum a felhők keringése volt. Csak annyiban volt kényelmetlen ez a keringés, hogy a fejünk fölött történt. Így aztán mikor már azt hitted, hogy túl vagy az ázáson, fordultak egyet a felhők és újból eláztattak és ez így ment egész nap.
 |
| Ez még reggel |
Pár érdekes találkozást is tartogatott a nap:
- egy öreg, aki egyedül végigjárta a gerincet és aki azért tartotta lehetségesnek, hogy a rekettyési meteóházban kaphat egy szobát, mert ő román. Igaz kicsit elbizonytalanodott, hogy vajon a ház most Erdély területén vagy a román részen fekszik. Mondtuk, hogy a határon, aztán majd kiderül, h meghatódnak vagy sem a románságától (az aztán utánit nem mondtuk);
- három, MOL-nál tankoló, a Decathlon Camping részlegének összes cikkeivel felszerelt utazóval, akik finom reggelit ajánlottak, éppen akkor készült el a butélián;
- egy fiatal pár a nyeregben, egy rakoncátlan kutyával. Velük nem sokat beszélgettünk, mert leginkább a kutya fegyelmezésével voltak elfoglalva, ami egészen nyilvánvalóan nem beszélte azt a nyelvet. Ez a találkozás is hasznos volt, mert nem kellett keresgélni a forrást, ugyanis a kutya éppen odavezetett;
- besztercei fiatalok egy nagy csoportja, akik egynapos túrát szerveztek a Pietroszra, vagy leginkább a papbácsijuk szervezte, akik szintén agyonázva érték el a csúcsot. Tiszteletem az övék, mert amíg mi Goretex kabátokat és megfelelő cipőt viseltünk, ők az Urban-stílus képviselői voltak sőt még egy gigantikus zászlót is magukkal cipeltek.
Egy és fél csúcsot érintettünk aznap, a Magyar Negojt és a Pietroszt félig. Csoportképek nem készültek. A magyar Negojon csak ez.
A Pietroszon meg azért nem, mert éppen útban a kereszthez valahol előtte villámlottmennydörgött s így aztán iszkoltunk lefelé. A jóslat bevált. A csúcs emlékezetes volt.
 |
| Háttérben a Pietrosz |
 |
| Pietrosz |
Habár a Kisbesztercés alatt szerettünk volna táborozni, az égiek újból beleszóltak, most is a felhők. Még a harmadik adag eső előtt sikerült sátrat húzni, így aztán vasárnap is a tyúkokkal egyszerre feküdtünk.
A technikai info része: a Rekettyéstől a Kis Tiha-nyeregig van forrás a Negoj-nyeregben (elég bővizű), útközben egy-egy kőfolyás környékén (éppenhogy meg lehetett volna tölteni a palackot) és a Kis Tiha-nyeregben, kicsit le kell ereszkedni a patakig. A jelzés jó, az út ki van takarítva, értem itt, hogy a törpefenyők ki vannak vágva, de a csonkokban elég nagyokat lehet botlani.
Aztán meg egy kis stratégiázással, habár elég sokszor megtanulhattuk volna, hogy a túl sok stratégiázás visszaüt. A Kis Tiha nyerge után indul a Mária Terézia út, ami kikerüli a Kisbesztercést és valahol utána belecsatlakozik éppen abba az útvonalba, amelyen tovább szerettünk volna menni. Az út létezik, csak a jelzés nem, így aztán fél óra bolyongás után, visszatértünk a piros sávra és elindultunk a Kisbesztercés felé. Szerintem egyikünk sem bánta meg. Nagyon szép útszakasz. Nem tudom eldönteni, hogy a látvány vagy inkább a kezed ügyében feketedő áfonyák teszik ennyire széppé.
A Kisbesztercét könnyen elértük, az utána következő szakasz volt a fehér folt, egyrészt mert erre már senki sem járt közülünk, másrészt, mert úgy tudtuk rosszul van kifestve. Nagyon kellemeset csalódtunk. A Kisbesztercésről sárga sáv visz le a nyugati gerincen a Hosszú mezőre (Poiana Lunga), itt találkozik a kék ponttal, ami Ratosnyáról visz a Tündérek tavához és ugyancsak innen indul vagy ide érkezik a kék sáv, ami az Istenszékén át Dédabisztráig van kifestve. Ez utóbbi friss jelzés, nagyon okosan kigondolva és jól megfestve, csak éppenséggel nem ott megy, ahol a térképre feltüntetett régi. De javára legyen mondva, elkerüli a nagy plájokat és ezzel az esztenákat, valószínű rövidít is egy nagyot, és ami a legnagyobb érdeme, a Kelemen legnagyobb áfonyásán vezet át.
 |
| Kisbesztercés. Közép-bal háttér a Pietrosz tömbje |
 |
| Scurtu-tisztás, kutyával |
 |
| Cigányka-mező |
 |
| Mega-áfonyás egy szelete |
A hétfői nap a fentebb említettek miatt elég hosszúra sikeredett. Egyrészt, mert a térkép szerint terveztük a napot, ami egyszercsak nem talált a valós helyzetünkkel, így aztán nem tudtuk, hogy hol találunk megfelelő sátorozó helyet. A megfelelő alatt értsd, ahol a medve nem botlik bele a sátormadzagodba helyszűke miatt. Egy másik haladást késleltető ok volt az áfonya, továbbá a nagy dzsumbuj, amin az út vezet keresztül és végül a sötétség, ami időközben leszállt. Így mindent összevetve tartalmas nap volt. Valamikor féltizenegy magasságában sikerült sátrat verni, egy disznótúrásos mezőn. Állítólag a disznó már nem jár vissza oda, ahol egyszer feltúrta, de szerintem ezt csak azért mondták, hogy tudjam átaludni az éjszakát. Még szerencse, hogy egész este a medvés helyek miatt nem táboroztunk le, igaz ez nem medvés hely volt, disznós.
Reggel megtudtuk, hogy a Középső-mezőn vagyunk, fél órára az Istenszékétől. Innen már a kitermelőúton halad a jelzés, elkerülhetetlen a többszöri találkozás a juhokkal és az Istenszékére fellihegő turistákkal. Hétköznap lévén, nem volt zsúfolt a Szék.
 |
| Bal háttér - Istenszéke |
Innen már csak lecaplatás, "jóvoltveletek"-sörözés és hazautazás.
