Időpont: 2014. szeptember 4-7
Túratársak: Lengyel H., Musát A.
Fotó: Lengyel H.
GPS track: BBB
Infók: BEZS
1. nap: Kolozsvár - Maroshévíz - Kőgombák - Bakta-nyereg
Utazási eszköznek most is a Koronát választottuk. Nem volt zsúfolt, csak szörnyen lábszagú. Aludni nem aludtunk szinte semmit, így érkeztünk meg reggel háromnegyed hatra a hévízi állomásra. M.A vonata is befutott rá egy félórára, épp időben, hogy elkapja a toplicai virradást.
Az állomásban kicsit tervezgettük az útvonalat, merre lenne jobb? Valamiért nekünk a gerincutak tetszenek, így hamar megállapodtunk a KÉK SÁV jelzésű útban.
A hévízi állomással szemben már reggel hatkor nyit a bolt, így a még pótolandó dolgokat ott be lehet szerezni, annál is inkább, mert több boltot nem érint az útvonal, kábé úgy Szovátáig.
 |
| A Bánffy felé vezető akadálypálya |
 |
| Hévíz |
A kék sáv a Bánffy-fürdő fele vezet, előtte felkanyarodik a frissen leaszfaltozott úton és elhalad a régi kemping előtt. A kemping területén a faházak mögött magán panziók működnek. Egy ilyen panzió teraszán reggeliztünk. A néni magyar volt, magyarul szólt és finom teát főzött friss borsmentából.
Az aszfaltozott út tovább kanyarodik, felér a platóra és elvezet a sípályáig. Nemrég aszfaltozhatták, mert az útpadka még folyamatban van.
 |
| A sípályára vezető út |
A sípálya után a következő ojektumunk a Kőgombák. Ezek lényegében piroklasztit gerincek és tömbök. Magyarán, olyan nagyobb kövek, amelyek keményebb anyagból vannak és jobban ellenálltak az eróziónak (víz és fagy pusztításának), mint az az anyag, amibe bele voltak ágyazódva. Egy földrajzos/földtanosnak érdekes formációk, de azt is el tudom képzelni, hogy laikusként inkább a gerinc alatt lévő nagy mélységtől lettem volna maghatódva, nem a kőgombáktól. Ugyanis itt fent a völgyfő közelében elég impozáns völgyet vágott magának a Mogyorós-patak. A völgy fölé futnak ki a piroklasztit gerincek, amelyek annyira keskenyek és kitettek, hogy a félsz felébred az emberben.
 |
| E kategóriájú út |
 |
| Takarítás |
 |
| Kőgomba |
A jelzés tovább halad a Kereszt-hegy irányába. A Batrinára (1634 m) kitérő lett volna felmenni, így az kimaradt, de kimaradt a Kereszt-hegy (1516 m) is, az éjszakai virrasztás kiütött mindhármunkon, így inkább a gyorsabb utat választottuk a Baktára.
Úgy indultunk útnak, hogy ez egy dzsumbuj expedíció lesz, BEZS felkészített, BBB is megerősítette, kössük fel a gatyánkat, ne keseredjünk. Ehhez képest első nap olyan aszfalt- és tökéletes állapotú makadám utakon jártunk, hogy már zavaró volt. Ugyanakkor nagy volt a forgalom a hegyen, fát vágtak, fát hordtak, levágott ágakat takarítottak el. Kezdett átértékelődni bennünk az expedíció jelleg, ejj ha tudtuk volna, hogy mi vár ránk az elkövetkező napokban.
A Bakta-nyeregben áll egy ház, laposnyai erdészeté, benne egy ibanesti erdőőrrel, aki székellyel pálinkázik, székely juhásznak hozatja a görgényi román kenyeret és adja oda utolsó 5 szál szivarát, magyar elnéző szavakat gügyögve mellé, hogy csak ennyi van. Szóval fent a Baktán egyensúly van.
A házban aludtunk, csak mert volt hely, minek sátrat húzni. Este kiültünk mi is a kispadra a ház elé, néztük az esti fahordó forgalmat, hallgattuk a medvesztorikat, elbambulva az éppen pórul járt tehén bőrét rágó kutyákon. Szóval jó hely a Bakta. (Akármikor meg lehet itt szállni, sok a szoba, sok az ágy, telefonszám is van. A víz be van vezetve az udvarra, az emeleti feljáró mellett van a vezeték és rajta a piros csap.)
 |
| Bakta-nyereg |
 |
| Erdészház a Bakta-nyeregben |
2. nap: Bakta-nyereg - Bakta-mező - Méhes-mező - Tatár-kő - Gajnásza - Gajnásza-nyereg - Bucsin-tető
Reggel nem siettük el az indulást, végignéztük, hogy készülnek fáért az ibanesti ferfiak egy Iveco "dubát" használva szállítóeszköznek. Reggeli után elindultunk. A makadámútról, ami Remetére visz, kb. 500 méter megtétele után letértünk jobbra, egy jól követhető szekérútra, amelyen, elvétve jelzés is volt, a PIROS SÁV gerincjelzés. Sajnos nem követhető, csak helyenként jelenik meg a legfurcsább környezetben, pl. a legnagyobb dzsumbuj közepén. A Méhes-mezőig szép az út, jó a kilátás is a környező csúcsokra, nagy mezők váltakoznak erdősávokkal, emlékeztetve a Maros-völgye felőli nagy plájokra. A Hosszú-mező előtt forrást is lehet találni az út mentén, a mezőn meg esztena áll. Legnagyobb meglepetésünkre sehol egy kutya, csak disznók és lovak legelésztek.
A Méhes-mezőt elhagyva tér fel az út az egyre jobban emelkedő erdőbe. Az elején még követhető a szekérút, ami közvetlenül az erdő szélén halad, az erdő és a bokorsáv között, de szép fokozatosan eltűnik, marad az áfonyás és egyre halványuló ösvény. Az út egyre jobban kapaszkodik, míg felér a Tatár-kő (1689 m) csúcsra. Arra, hogy most éppen fent vagyunk a csúcson csak a GPS segítségével jöttünk rá. Csoportkép, csúcs-csoki és vissza a sűrűbe. A sűrűség a Gajnásza-csúcs (1683 m) után kezd ritkulni, egyszercsak út is megjelenik és a Gajnásza-nyereg (1525 m) már egészen megnyugtató látványt nyújt. Itt jelzések találkoznak, turistatáblák vannak felszegezve a fára, igaz egyik sem a mai. Úgy terveztük, hogy a nyeregben fogunk sátrazni, ez még akkor volt, amikor még másképp képzeltük el a méreteit. A Gajnásza-nyereg éppenhogy tisztásnak nevezhető, elfér rajta egy tűzhely és 3 sátor és nem is lenne ezzel semmi baj, hogyha nem éppen a Görgényi-havasok legnagyobb sűrűsége venné körül. Attól tartva, hogy a medve belebotlik a sátorba, úgy határoztunk, hogy lemegyünk a Bucsinra, annál is inkább mert innen már jó szekérút vezetett.
 |
| Méhes-mező részlete |
 |
| A Gajnásza-nyereg táblái |
Voltak jó döntések ezen a túrán, de ez a döntésünk bizonyult a legjobbnak. Betértünk a Bújdosó Székelyhez, meginni egy sört, aztán akkora barátság szövődött, hogy ott ragadtunk reggelig. Kiderültek az ismerettségek, felelevenedtek az emlékek, ízelítőt kaptunk egy remetei székely erdőhöz, turistához, háziorvoshoz, munkához való hozzáállásáról.
3. nap: Bucsin-tető - Nagy-Mező-havas - Asztal-kő - Cserepes-kő-mező
A Bucsintól a Mezőhavas kb. 7 kilométer. Szép útvonal, elég jól kijelzett út, PIROS HÁROMSZÖG jelzés. Amire figyelni kell, az a letérő a csúcsra. Az első helikopter leszállónál jobbra be kell vágódni a törpefenyves/borókás egyvelegbe. Egy fenyőre fel van szegezve egy darab léc, nem tartanád sokra a szerepét, de valamikor az jelölte a letérőt. Természetesen mi is alábecsültük a lécet, és továbbmentünk az úton, a GPS térített vissza. Végülis ha az úton megyünk tovább akkor a Sebes-patakból jövő KÉK SÁV és a gerincen vezetett PIROS PONT találkozásánál térünk fel a csúcsra.
 |
| Útban a Mező-havasra |
A helikopterleszállótól jobbra létezik ösvény, bizalommal el kell indulni rajta. Szépen kígyózik felfele. Áfonyázni lehet (vörös, kék) és a kilátás is jó. Felértünk a platóra és csúcs sehol, mező sehol. A Nagy-Mező-havas (1776 m) egy fenyőkkel, borókással tarkított kiterjedt plató. Az ösvényt és GPS-t követve juttottunk el a csúcsra, amelyet egy kőoszlop jelez. A fenyők között kilátás nyílik a Görgényi északi és déli részére, Kelemenre, Hagymásra, stb. Egy hosszabb szieszta után elindultunk a PIROS PONT-on lefelé. Jó széles szekérúton halad a jelzés. A platón két magasles is látható, egyik távolabb esik, míg másik az út mellett van. Az utóbbit, ha nagyon muszáj, akkor menhelynek is lehet használni, előbbi már nagyon rokkant.
 |
| Kilátás a Mező-havasról |
 |
| Csúcsfotó |
 |
| Egyik les |
 |
| Másik les |
A csúcsról lefele ereszkedve érinti az út az Asztal-kőnek nevezett sziklaformációt. Geocatching pont is, csak sajnos a geoládát szétszedték és elszórtan hevert a tartalma. Az Asztal-kőtől egy nagyobb ereszkedés után érintjük az andezitbányához vezető makadámutat, ezen keveset haladunk, majd újra betérünk az erdőbe, és egy kevés ereszkedő után kiérünk a Cserepes-kő-mezőre. A mezőn bővizű forrás van, magánkézben lévő kisház (be van zárva), asztal, tűzhely, fa. Nagyon jó tárborhely.
Itt sátoroztunk, gombásztunk, tábortüzeztünk.
 |
| Asztal-kő |
 |
| Cserepes-kő-mező |
 |
| Háttérben a Cserepes-kő és a külszíni fejtés |
 |
| Bió vacsora |
4. Cserepes-kő-mező - Tekenyős-mező - Sebes-patak - Szováta
A PIROS PONT gerincjelzést néztük ki lemeneti útvonalnak. Úgy gondoltuk, hogy egy szép gerincút lesz, érdemesebb ezt választani a völgyúttal szemben. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A Tekenyős-mezőnél mindenképp javasolt leereszkedni a völgybe, hiszen a gerincen innen tovább csak kínlódás. A gerincút valóban szép lenne, hogyha ki lenne takarítva. Ugyanis jelenleg a gerinc vonalának tisztán tartása abból áll, hogy a fiatal fák ki vannak vágva a gerincen és amerre éppen dőltek, ott is maradtak. A gerinc vonalát így el sem lehet téveszteni, hiszen csak követni kell az egymásra dőlt fiatal fák vonalát. Még szerencse, hogy fiatalok és nem ígényel különösebb erőfeszítést az átlépésük.
 |
| Dürgő-ház |
 |
| Tekenyős-mező |
Gerincutat szerettünk volna, hát gerincutat kaptunk, ugyanis a jelzés hajszálpontosan a gerincen megy, de annyira csökönyösen ragaszkodik hozzá, hogy minden kisebb-nagyobb, de inkább nagyobb púpra is felmegy, lemegy, a következő felmegy, lemegy és így tovább. A túránk ezen befejező szakaszán, aminek reggel úgy indultunk neki, hogy innen milyen szépet fogunk ereszkedni, ezen a szakaszon másztuk a legnagyobb szintkülönbségeket, de még így is nagyon bíztunk a jelzésben, míg egy susnyás közepén el nem tűnt végleg. Ennek következtében az eddigi legnagyobb disznótúrásos dzsumbujba keveredtünk, míg elegünk nem lett az egész aznapi kalandból, ráálltunk egy kitermelő útra, még akkor is, hogyha ellentétes irányba indult, és azon addig mentünk míg le nem ereszkedett a völgybe.
 |
| Gerincút |
A völgyúton szépen beereszkedtünk Szovátára.
 |
| Bernády-villa |
 |
| Szovátai idill |
Olyan érdekes az a jelenség, ami minden olyan túra végén kialakul, ami egy nagyobb településre visz be, éspedig az a sajnálat az emberek szemében, amikor meglátnak, hogy jössz sáros bakanccsal, nagy hátizsákkal, zsíros hajjal és füstszagúan.
Ilyenkor mindig elmosolyodom, ha tudnák, hogy nem engem kell sajnálni.
