Időpont: 2014. május 01. - május 04.
Túratársak: Lengyel H., Jakab L.
Fotó: Lengyel H.
1. nap: Kolozsvár - Maroshévíz - Gyergyótölgyes - Vit-havas - nyereg
Kolozsvárról a hajnali félhármas Koronával indultunk Hévíz irányába. Egyikünknek se volt eddig Korona kultúrája, így nem értünk ki az állomásra sokkal az indulás előtt, ennek köszönhetően már mindenki befészkelte magát az üres helyekre. Elég nagy felfordulást okoztunk a vonaton azzal a kijelentésünkkel, hogy nekünk helyjegyünk van, ugyanis már napokkal előtte jegyet váltottunk. A Koronán való utazás egy külön létforma, egyszer az életben ki kell próbálni, leginkább zsúfolt időpontokban, mint pl. a májusegy.
Maroshévízre reggel 7-re értünk, elsétáltunk a stoppoló helyre, a kukából gyűjtött kartonra felírtuk Tölgyest s vártunk. Május elsején, reggel fél nyolckor, Toplicán. Hát bírtuk követni a forgalmat, az biztos. Aztán felvettek, s elvittek Tölgyesig. Informative: 10 körül van busz, a Vásárhely-Jászvásár járat.
Gyergyótölgyesen meg kell keresni a 127-es, Ditróba vezető utat és azon kell 10 km-t gyalogolni Recefalváig, a Vit-havas alá. Tölgyesből leginkább a magyar részét láttuk, a 127-es utat, itt található a római katolikus templom, a valamikori osztrák kaszárnyákba költöztetett bolondokháza, piskotaköves járda, napelemes közvilágítás (persze ez csak a polgármesteri hivatal környékén). Takaros község, rendezett portákkal, szép házakkal, impozáns vidékkel. Kellemes meglepetés volt.
 |
| Ebéd Tölgyes határában, a 127-es út mellett |
Recefalvát elérve (amit folyamatosan Récefalvának hívtunk) a Vit-havas egyik mellékgerincén indultunk fel. A térkép szekérutat jelzett, meg is találtuk, különösebb bóklászás nélkül sikerült felérni a Vit-havas nyergébe. Az erdők ott is ugyanolyan pechesek, mint Székelyföldön, egyfeszt kivágják őket.
A Vit-havas nyergében megakadt a szemünk az első jelzésen. Kék pont vezet fel a csúcsra, egy félórás kitérő a szekérútról.
 |
| Recefalvi templom, háttérben a Vit-havas |
Senki sem járt közülünk a Vit-havason, mindenkinek kellemes meglepetés volt ez a sziklás, impozáns masszívum. Csúcsán kereszt állt, kidőlt, nem az öregségtől, hanem a gyökértelenségtől. Rajta egy gyopár dombormű, sajnos eltörött, de ott van mindkét darabja. Túrakönyv is van, meglepően eléggé járt a vidék, habár mi senkivel sem találkoztunk. Gyönyörűen látszik a Csalhó és valószínű más is, de a feketére hajló fellegektől mást nem láttunk. Az eső szerencsére elkerült itt a csúcson, utolért a nyeregben. Így aztán itt letáboroztunk. Van elhagyatott esztena, jó forrás és cseh temető.
 |
| Vit-havas, háttérben a zEső |
 |
| A Csalhó a Vit-havasról |
 |
| Vit-havas nyerge, a Cseh temetőnek nevezett tisztás |
 |
| Vit-havas |
2. nap: nyereg - Nyerges-tető - Pongrác - Fehér-mező
Innen Gyimesig végig jelzett úton haladunk, kék sáv a Nyerges-tetőig, majd piros sáv a Kondra-keresztig. Ez a szakasz nem túl látványos, szekérúton haladunk végig, mindenhol hatalmas erdőírtás.
 |
| Erdőírtás a Nyerges előtt |
Az első útjelző táblákat a Nyerges-tetőn találjuk, ahol aktív esztena is van, szerencsénkre még nem voltak felköltőzve. A Nyergesen is sikerült elkerülni a vihart, így egyre szerencsésebbnek hittük magunkat, mindez a Meggyesig, ahol aztán csak megáztatott. Ezért is maradt ki a Csofronka.
 |
| Nyerges |
 |
| Nyerges |
A Csofronkát elérve a táj megváltozott, megmutatkozott a mészkőjelleg, szép sziklás csúcsokban, dolinákban. Innen a Naskalatig nagyon szép a hegy. A Fehér-mezőn, a Patkó-szikla alatt van egy viszonylag új menhely. Itt táboroztunk le, napnyugtáig sikerült megszárítkozni és tüzet rakni.
 |
| Valahol a Pongrác után |
 |
| Háttérben a Csofronka, igen, mi ázunk az előtérben |
 |
| Menhely a Fehér-mezőn |
 |
| Menhely beltér |
 |
| Szürkül bé |
3. nap: Fehér-mező - Nagy-Hagymás-csúcs - Egyeskő - Öcsém-tető - Terkő-mező - Dánfalvi Naskalat - Naskalat
A Fehér-mező ámulatba ejtett mindannyiunkat. Két nagy dolinarendszerből (már uvaláknak is elmennek) áll, esztenákkal megszórva. Mivel még nem voltak fent a nyájjal, így még szebbnek tűnt a hely, tavaszi, friss zöldben pompázva.
 |
| A Fehér-mező a Nagy-Hagymás csúcsról. Közép hátul a Patkó-kő |
A Nagy-Hagymásig egy jót emelkedtünk, majd egy jelzetlen úton (nyereg alatt) feltértünk a csúcs irányába. A csúcs alatt békésen legelt egy nagy zergecsorda, őket sokáig csodáltuk. A csúcson újabb szerencse ért, elkerült az eső. Gyönyörű kilátás van fenntről, szépen kirajzolódott addigi utunk és sejtette magát a hátralévő szakasz. Innen a gerinc szélén ereszkedtünk vissza a piros jelzésre, mások is járnak erre, de jelzett út nincs.
 |
| Nagy-Hagymás csúcs |
Az Egyeskő menedékháznál éppen akkor köszönt el egy nagy csapat, lementek Balánra, így aztán csendes volt a ház és környéke, habár mi eléggé felkészültünk a majálisozó tömegre.
Felmásztunk a kereszthez, selfieztünk, lent ettünk, ittunk és néztük a felérkező kidöglött csoportokat.
A menedékházas világosított fel, hogy még van egy menhely a hegyen, a "kontrakeresztnél". Sokáig azt hittük, hogy ez valami székely kifejezés és reméltük, hogy rájövünk a kereszt elérésekor, hogy az egy kontrakereszt és nem egy egyszerű kereszt. Aztán valamikor észrevettük, hogy a térképen létezik egy "Kondra-kereszt", másnap az is kiderült, hogy egy hadiút egyik állomása volt, de addig még hosszú volt az utunk.
 |
| Egyeskő menedékház |
 |
| Ördögmalom |
 |
| Egyeskő |
A jószerencse az Öcsém-tetőn hagyott el, ahol jól elvert a jég és az eső. A tetőn sárga cölöpökkel bekerített részek vannak, beszakadt zsombolyok. A Terkő-csúcs után gyönyörűre fordult az idő, a tájat is meg lehetett csodálni, és már egyre jobban hasonlított a gyimesi tájra. Az új festés a Dánfalvi Naskalat után lemegy a gerincről és az oldalban araszolgat a Naskalat utáni nyeregig. Ezért aztán kimaradt a Naskalat, csak H. ment fel este, naplementét nézni. A Naskalat alatti nyeregben bukkantunk rá a menhelyre. Igaz, hogy itt is van egy kereszt, de ez nem az a kereszt. A menhely mellett jobb napokat is látott forrás van. Szép kilátás nyílik Hidegségre, látszanak felsorakozó házai.
 |
| Öcsém-tető |
 |
| Zsomboly |
 |
| Terkő után, eső után |
 |
| Terkő-mező |
A menhely falára fel volt írva, hogy sötétedés után ellepik a házat a fülbemászók, kicsit mosolyogtunk is, olyan szivatásos ijjesztgetésnek tűnt, míg fel nem néztünk a felső priccsre, hát tényleg el volt lepve fülbemászókkal. A földről és asztalról rengeteg legyet és mindenféle ízeltlábút összesepertünk, a felsőpriccset békén hagytuk. A menhely nagyon jó állapotban van, még nagyon új, úgy saccoljuk 2011-ben épült, keveset használták. Emeletes priccs van benne, egy szinten 3-an kényelmesen el lehet aludni, de azt is megtudtuk, hogy télen, akár 10-en is. Az ajtaja nem csukódik rendesen és a deszka azt mutatja, hogy a sarkoknál esőzéskor átszivárog a víz, de lényeg, hogy van, és mégnagyobb lényeg, hogy projektből!
4. nap: Naskalat - Kondra-kereszt - 32. hegyi határvadász zászlóalj visszavonulási útja - Hidegség - Gyimesközéplok
Nagyon sok időnk volt a félhatos vonatig, így nem is akartunk korán indulni. Időnként valaki kikukucskált a hálózsákjából, megállapította, hogy köd van s visszafeküdt. Hiába vártuk a köd felszállását, ez nem az a nap volt. Nekivágtunk az útnak, volt GPS-ünk, azzal könyebben ment a tájékozódás, a Kondra-keresztet is annak segítségével találtuk meg. Innen már a sárga kereszten vezet le az út Hidegségre. A sárga jelzést nem túrázók festették, elég nehézkesen követhető. A sárga kereszt egy hadiút, ami a 32-es hegyi határvadász zászlóalj visszavonulási útját jelöli a Rákóczi-vártól Csíkszenttamásig a hegyen át. Ez a zászlóalj védelmezte a hatalmas túlerővel szemben a Gyimesi-szorost 1944-én őszén, menetelésüket Sebő Ödön írta le a A halálraítélt zászlóalj című könyvében. A jelzés a Kovás-patakon lehoz Hidegségre és innen hosszú gyaloglás után elérjük a Csíkszereda-Comanesti főutat. Az úton jobbra fordulva 10 perc gyaloglásra van a középloki állomás és bodega.
 |
| A menhely |
 |
| Ennyit láttunk |
 |
| Látótávolság a gerincen |
 |
| Kiértünk a felhőből. Alattunk Hidegség |
 |
| A hadiút járhatóbb része |
 |
| Gyimesi tájniháusz. Esik. |
