micsoda útjaim

2012. február 27., hétfő

Egy kis szakmaiság

Egy dombvidéki 5000-es városka. A környék erdeje kb. II. Világháború utáni ültetvény, mégis, mégis tele van túraútvonalakkal, biciklisutakkal, igaz utóbbiak aszfaltozottak, aminek én nem vagyok nagy kedvelője, de ez most lényegtelen. Van egy 20 km-es panorámaút a város körül és még számos tematikus út. Mégcsak nincs is hej, de milyen nagy látnivaló, csak egy jót lehet járni, és mégis léteznek ilyen utak, hasnzálják őket, vigyázzák őket.

Bicikli- és sétaút részlet

azon a szakaszon, amit bejártam, ezt az ojektumot találtam

jelzés

Indulási pont, nagy információs táblával, térképtartóval

a térképtartóban térképpel, ami bárki rendelkezésére áll

Na végre, egy kis negatívum: nincsen térkép a térképtartóban. ejnye-bejnye

Pihenőhely

2012. február 24., péntek

Új fejezet

Moldvai út lezárva.
A legújabb helyszín Deutschland, Rajna-vidék - Pfalz tartomány, Eifel-hegység, Prüm. Egy 5000-es kisváros, a Schneifel (Westeifel-ben, 697 m) lábánál.
721-ben alapított Apátság 1801-ben szűnt meg. Ma a kolostor épületében iskola működik (képek majd, ha kisüt a nap). 1721-ben épített temploma ma plébánia templom. Benne (a templomban) relikviákat őríznek. Legértékesebb közöttük Krisztus szandálja, amit állítólag Róma ajándékozott az apátságnak (még nem láttam).
Aktuális téma a farsang, ami itt elég nagy bolondulással jár (Karnevál). A farsangtemetés lényegében egy nagy felvonulás. Minden településen van ilyen. Nagyon nagy jelentőséget nyilvánítanak a jelmezeknek. A karneválnak van egy hercege is, aki rengeteget költ a karneválozók megvendégelésére. A felvonuláson az ácsorgó tömeg szattyrokkal áll kétoldalt az útszélen és torkaszakadtából ordítja, hogy "kámélé, kámélé", mire a felvonuló jelmezesek mindenféléket dobálnak. Ez a mindenféle széles skálát tölt be: édességek (ez is mindenféle), csecsebecsék, szalvéták, papírzsebkendők, reklámcsomagolású fogkrém, napkrém, arckrém, stb. Gondolom az a menő, aki Karneválkor minél több szattyrot megtölt. A felvonulást hatalmas buli követi és természetesen kötelező a feketeföldigittammagam-állapot, minden korosztálynál.

Várakozó tömeg. Háttérben a plébánia templom.

Minden csapatnak épített bázisa van.

Erika ez neked:)

2012. január 26., csütörtök

Szárad a fa

Az Angyal meghozta a fát. Sőt meglepetésként még favágókat is hozott. Persze a fa ennél nyersebb nem is lehet, úgyhogy fa szárad mindenütt.

Kályhán

Kályha alatt

Víztartályon

Kályha mellett

Kályha mögött

És, hogy legyen egy kis vidámság is a hétköznapokban: szárad a fa és sül a krumpli, tök. Kell ennél több? (Kell)

2012. január 7., szombat

Szilveszteri túra

Immár kezd hagyománnyá válni a Kodiákok (a hegymászó társaságunk hivatalos és indián neve) között az évvégi túrázás. Eddig voltunk kétszer az Istenszékén, egyszer a Zászpáson és egyszer a Csukásban.

Az idei Istenszéke túra nem sokban különbözött a pár évvel ezelőttitől, ha jól meggondolom csak az útvonalban volt egy kis módosítás, idén a változatosság kedvéért a völgyúton mentünk és a gerincen jöttünk. De szinte pontosan ugyanannyit láttunk akkor is, mint most.

A szakirodalmi adatok szerint (Szilágyi Palkó Pál: Erdély legszebb túraútvonalai) a megtett útvonal hossza 19 km, szintkülönbég 891 m.

Dédabisztra központjából indul az út a Bisztra patakon felfelé. Ezen a völgyön kb. 7 km megtétele után elérünk egy fantomerdészházat, ahonnan indul a kék pöttty jobbra, a Hidas-patak völgyén felfelé. Mi ezt a 7 km-t kocaturista módban tettük meg, autóval. Parkolási lehetőség bőven van, fizetni sem kell azoknak, akik nem hátrálnak meg a pár kilométerrel lennébb felállított nyitott sorompó és DrumInterzisCirculatieiPublice tábla előtt.

Az út felfelé elég szuszogós, főleg a legvége, ahol, ugyancsak a szakirodalom szerint a lejtés 26,2%, de még mindig kevesebb, mintha a gerincen mennénk fel a páfrányosnál, ott ugyanis 33,9%. Két és fél óra alatt értünk fel az Istenszéke laposára. Ami jó volt, hogy egyre nagyobb volt a hómennyiség, ami rosszabb volt, hogy egyre nagyobb volt a köd is. Már senkit sem ért meglepetésként, hogy idén sem láttunk semmit a Székről. Remélem nem hiszik azt, hogy csak blöffölök, amikor elmondom, hogy mi van ott a szemünk előtt a ködben. A szakirodalom sem tudta meggyőzni őket, mert abban is a fotók ugyanolyan időben készültek, mint, amilyen most is volt.

További jelenségek: az Isteni víz-ként tisztelt forrás rég nem láthatott vizet, még két csapat ért fel, megettük a rántott húst és a csúcscsokit, lefelé egyeseknek kutyakalandjuk is volt, ketteseknek gázspréjük :D. De nem egyazon helyen tartozkódtak. És természetesen a túrát a helyi korcsomában zártuk. Teával.

Képekben mindez