2012. március 14., szerda

német tények

Valamiért azt hittem a nyugati országokban egészen másak a viselkedési modellek, más a mentalitás. Egyre inkább látom azt, hogy mégsincs teljesen így. Igaz, hogy nagyobbak a fizetések, magasabb az életszinvonal, mint a kommunista blokkban, de azért emberileg ők sem jobbak. 
Az én fejemben az volt eddig, hogy bizonyos dolgok, bizonyos viselkedési formák, szokások csak a keletiekre vagy éppen csak a balkániakra jellemzőek. Egyik ilyen az útszéli pisilés. Én valamiért el sem tudtam képzelni azt, hogy, mondjuk Magyarországtól nyugatra, az emberek az útszélén pisilnek. És mégis, mit ad Isten, megteszik. Kicsit megkönnyebbűltem. Mégsem vagyunk mi annyira fekete ördögök.
Továbbá a munkahelyi mismásolás, ez-az kilopkodása is amolyan keleteurópais, úgy érzem. De azért a német munkás sem templomajtó, ő is mismásol. pl. egyismerősömismerősénekakeresztanyjatérdkalácsa (nem árulhatom el, hogy ki) a szomszédtól veszi a motorinát, aki 1 euróért adja (piaci ár 1,50). Na és neki honnan van motorinája? Hát ő kezeli az útászgépeket, hehe:) Ez a hír is feldobott.
Ugyancsak egy ismerőstől tudom, aki dolgozott német vendéglőben, hogy milyen mismásolások történnek a konyhákban, hogy a leszedett tányérokról még újra felhasználják, ami felhasználható. Ez is jólesett.
Nem akarok azon elmélkedni, hogy hogyan terjedt el Európában a mismásolás kultúrája, lényeg, legalábbis számomra, hogy nem is vagyunk mi olyan rosszak, sőt a túlélési technikáinkat már egész Európa majmolja.

Persze vannak dolgok amiket mi is majmolhatnánk:





Ez utóbbi a Lidl tetője. Minden bevásárlóközpont tetője így néz ki. Sőt a magánházak legtöbbjének tetőjét napelemek borítják.

És akkor még egy pozitív tény az itteniekről. 


Meglepődtem azon, hogy milyen sok errefelé a Dákwagen. A Sandero, a Duster és a Logan éMCséVé (kombi) az elterjedt. A német veszi a Daciat, az otthoni veszi a VW-t. Vajon ki szívja meg jobban? Anyagilag.

2012. február 27., hétfő

A jólét mércéje

Felfedezés

Biztosan páran tudjátok, hogy van néhány jó ócskapiac, ahol a Gáboroktól olcsón jó cuccot lehet venni, ilyen pl. a vásárhelyi is, de jártam már a barótin is, és persze a vásárok vására Feketetó. Néha el szoktam gondolkozni azon, h a cigánynak ez hol éri meg? Itteni sétáim alatt rábukkantam a forrásra.

Ruha- és cipőkuka. 

Egy kis szakmaiság

Egy dombvidéki 5000-es városka. A környék erdeje kb. II. Világháború utáni ültetvény, mégis, mégis tele van túraútvonalakkal, biciklisutakkal, igaz utóbbiak aszfaltozottak, aminek én nem vagyok nagy kedvelője, de ez most lényegtelen. Van egy 20 km-es panorámaút a város körül és még számos tematikus út. Mégcsak nincs is hej, de milyen nagy látnivaló, csak egy jót lehet járni, és mégis léteznek ilyen utak, hasnzálják őket, vigyázzák őket.
Bicikli- és sétaút részlet

azon a szakaszon, amit bejártam, ezt az ojektumot találtam

jelzés

Indulási pont, nagy információs táblával, térképtartóval

a térképtartóban térképpel, ami bárki rendelkezésére áll

Na végre, egy kis negatívum: nincsen térkép a térképtartóban. ejnye-bejnye

Pihenőhely

2012. február 24., péntek

Új fejezet

Moldvai út lezárva.
A legújabb helyszín Deutschland, Rajna-vidék - Pfalz tartomány, Eifel-hegység, Prüm. Egy 5000-es kisváros, a Schneifel (Westeifel-ben, 697 m) lábánál.
721-ben alapított Apátság 1801-ben szűnt meg. Ma a kolostor épületében iskola működik (képek majd, ha kisüt a nap). 1721-ben épített temploma ma plébánia templom. Benne (a templomban) relikviákat őríznek. Legértékesebb közöttük Krisztus szandálja, amit állítólag Róma ajándékozott az apátságnak (még nem láttam).
Aktuális téma a farsang, ami itt elég nagy bolondulással jár (Karnevál). A farsangtemetés lényegében egy nagy felvonulás. Minden településen van ilyen. Nagyon nagy jelentőséget nyilvánítanak a jelmezeknek. A karneválnak van egy hercege is, aki rengeteget költ a karneválozók megvendégelésére. A felvonuláson az ácsorgó tömeg szattyrokkal áll kétoldalt az útszélen és torkaszakadtából ordítja, hogy "kámélé, kámélé", mire a felvonuló jelmezesek mindenféléket dobálnak. Ez a mindenféle széles skálát tölt be: édességek (ez is mindenféle), csecsebecsék, szalvéták, papírzsebkendők, reklámcsomagolású fogkrém, napkrém, arckrém, stb. Gondolom az a menő, aki Karneválkor minél több szattyrot megtölt. A felvonulást hatalmas buli követi és természetesen kötelező a feketeföldigittammagam-állapot, minden korosztálynál.

Várakozó tömeg. Háttérben a plébánia templom.


Minden csapatnak épített bázisa van.



Erika ez neked:)




2012. január 26., csütörtök

Szárad a fa

Az Angyal meghozta a fát. Sőt meglepetésként még favágókat is hozott. Persze a fa ennél nyersebb nem is lehet, úgyhogy fa szárad mindenütt.
Kályhán

Kályha alatt

Víztartályon

Kályha mellett

Kályha mögött
És, hogy legyen egy kis vidámság is a hétköznapokban: szárad a fa és sül a krumpli, tök. Kell ennél több? (Kell)

2012. január 7., szombat

Szilveszteri túra

Immár kezd hagyománnyá válni a Kodiákok (a hegymászó társaságunk hivatalos és indián neve) között az évvégi túrázás. Eddig voltunk kétszer az Istenszékén, egyszer a Zászpáson és egyszer a Csukásban.
Az idei Istenszéke túra nem sokban különbözött a pár évvel ezelőttitől, ha jól meggondolom csak az útvonalban volt egy kis módosítás, idén a változatosság kedvéért a völgyúton mentünk és a gerincen jöttünk. De szinte pontosan ugyanannyit láttunk akkor is, mint most.
A szakirodalmi adatok szerint (Szilágyi Palkó Pál: Erdély legszebb túraútvonalai) a megtett útvonal hossza 19 km, szintkülönbég 891 m.
Dédabisztra központjából indul az út a Bisztra patakon felfelé. Ezen a völgyön kb. 7 km megtétele után elérünk egy fantomerdészházat, ahonnan indul a kék pöttty jobbra, a Hidas-patak völgyén felfelé. Mi ezt a 7 km-t kocaturista módban tettük meg, autóval. Parkolási lehetőség bőven van, fizetni sem kell azoknak, akik nem hátrálnak meg a pár kilométerrel lennébb felállított nyitott sorompó és DrumInterzisCirculatieiPublice tábla előtt.
Az út felfelé elég szuszogós, főleg a legvége, ahol, ugyancsak a szakirodalom szerint a lejtés 26,2%, de még mindig kevesebb, mintha a gerincen mennénk fel a páfrányosnál, ott ugyanis 33,9%. Két és fél óra alatt értünk fel az Istenszéke laposára. Ami jó volt, hogy egyre nagyobb volt a hómennyiség, ami rosszabb volt, hogy egyre nagyobb volt a köd is. Már senkit sem ért meglepetésként, hogy idén sem láttunk semmit a Székről. Remélem nem hiszik azt, hogy csak blöffölök, amikor elmondom, hogy mi van ott a szemünk előtt a ködben. A szakirodalom sem tudta meggyőzni őket, mert abban is a fotók ugyanolyan időben készültek, mint, amilyen most is volt.
További jelenségek: az Isteni víz-ként tisztelt forrás rég nem láthatott vizet, még két csapat ért fel, megettük a rántott húst és a csúcscsokit, lefelé egyeseknek kutyakalandjuk is volt, ketteseknek gázspréjük :D. De nem egyazon helyen tartozkódtak. És természetesen a túrát a helyi korcsomában zártuk. Teával.

Képekben mindez 
Ez az erdészház. Lent még ilyen idő volt:)
(egyik szeptemberben)

Hidas-patakon felfelé. Fotó: Prof. M.

A platón. Fotó: Prof. M.

Pózolj privelistyével. Fotó: Prof. M.

Bizonyíték arra, hogy a kilátás nem blöff